Ez csak egy kis hasfájás – vagy mégsem?
Hányszor hallunk olyan mondatokat, hogy „már megint ég a gyomrom”, „megint fel vagyok puffadva”, „megint megy a hasam”, „megint hányingerem van”… a legkülönbözőbb emésztőszervi panaszokat. Van, akitől rendszeresen. És mit tesz az illető? Semmit. Mert majd elmúlik, ez csak egy kis hasfájás/hányinger/hasmenés, semmi komoly. Pedig lehet, hogy az.
Sajnos az emésztőszervi panaszok tipikusan olyanok, amivel az emberek többsége nem nagyon fordul orvoshoz. Különösen akkor, ha nem olyan vészes, vagy tudja magának kezelni. Mert sokkal egyszerűbb bevenni a savlekötőt, mint utánajárni, hogy miért is ég állandóan a gyomrunk, ugye?
Rendszerint akkor keresik fel az emberek a gasztroenterológust, amikor már komolyan megnehezítik a mindennapjaikat a tünetek. Ekkor azonban már sajnos nagy a gond, és nem biztos, hogy olyan könnyen lehet segíteni a problémán, mint akkor, ha a „kis hasfájásnak” titulált panasszal is jelentkeztünk volna.
A kulcsszó a „megint”
Az emésztőszervi tüneteket azért vagyunk hajlamosak elbagatellizálni, mert a többségük tulajdonképpen bármikor, bárkinél jelentkezhetnek, különösebb ok nélkül. Tegye fel a kezét, akinek nem görcsölt még a hasa, nem volt hányingere, vagy nem volt felpuffadva. Mindenki tapasztalt már ilyet, amikor össze-vissza evett, elkapott valami vírust, felkavarodott a gyomra.
Éppen ezért a hangsúly azon van, hogy milyen gyakran észleljük ezeket a tüneteket. Ha csak ritkán, akkor valószínűleg nincs gond, és a körülmények miatt van. De ha rendszeres, visszatérő problémáról beszélünk, akkor orvoshoz kell fordulni, hogy megtaláljuk az okát.
Mi lehet a gond?
Lehetetlen vállalkozás lenne felsorolni, hogy milyen problémát jelezhetnek az olyan ártatlannak tűnő tünetek, mint például a gyomorégés. Lehet egy enyhe reflux, amire akár mondhatjuk azt, hogy együtt tudunk vele élni. A gond csak az, hogy az enyhe refluxnak később lehetnek következményei, szövődményei, amik már komolyan megkeserítik az életünket.
Ez csak egy eset a sok közül, de általánosságban is igaz, hogy a „még kibírható” kellemetlenségeket is kezelni kell, mert a kibírhatatlant már sokkal nehezebb.
Nem kell a gasztrós vizsgálatoktól rettegni, nem azzal indítunk, hogy azonnal tükrözünk – habár adott esetben egy gyomor- vagy béltükrözés is sokkal kibírhatóbb, mint a tünetek, amikkel együtt él a páciens nap mint nap.